4 bölcsis nap van mögöttünk...

1. nap: 9-re mentünk és még 10 óra sem volt, amikor eljöttünk. Rögtön meglepetés ért, mert a pénteken megismert gondozónők közül az egyik novemberben nyugdíjba megy, így volt szerencsém megismerni a helyére kerülőt. Hát én annyira, de annyira örültem, mert Olivér beszokása idején megismertem egy akkor betanuló fiatal lányt, aki nagyon-nagyon szimpatikus volt. Ő lett Eszter második "anyukája", Kata. :-) Eszternek is tetszett, ennek nagyon örültem. Sokat kérdezett róla (mármint Kata Eszterről :-D), igyekszik megismerni az én Tündérbogyómat.

2. nap: Megint 9-re mentünk, de ma már fél11-ig maradtunk. Szerencsére jó idő volt, így megint az udvaron voltunk végig. Az első fél órában Eszter a közelemben volt, de aztán egyre messzebb merészkedett, felfedezte az udvart, és a többi kisgyereket. Imádom!

3. nap: 9-kor érkeztünk és negyed 11 körül "elhajtottak" vásárolni. :-) Az eljövetelem nekem rosszabb volt, fájt a szívem, de Eszter jól viselte. Épp könyvet olvastak az udvaron lévő asztalnál. Fél12-re hívtak vissza, akkor volt ebéd, mondták, hogy legyek ott, hátha nem akar enni. Besurrantam egy másik bejáraton, mondták ez fontos, nehogy meglásson. :-) Miközben én türelmetlenül vártam, Ő nagyon jól evett, nemcsak a szokásos menüből, hanem a babáknak hozott főzelékből is. :-) Nagyon örült, amikor megérkeztem, sokáig csak bújt, de láthatóan nagyon jó kedve volt.

4. nap: Már fél9-re mentünk, akkor még benn voltak a csoportszobában. Kata 9-re jött, és rögtön el is küldött, hogy már Ő öltöztesse fel Esztert, mert készültek kimenni. Kicsit nehezebb volt eljönni, mert látványosabb volt a távozásom, Eszter utánam nézett kicsit meglepetten, de nem volt sírás, nem volt gond. Ma is ebéd előtt mentem vissza, ahogy számítottam rá most nem evett jól, mert nem szereti a sóskát, és a másik csoportban szülinapoztak, süteményt küldtek nekik, de abból sem evett, mivel nem túl édesszájú. Itthon még betolt egy nagy adag pótebédet. :-D

Hogy mik a benyomások? Katáé az, hogy Eszter nagyon jó természetű kislány, vidám, rugalmas (már amennyire egy ekkora baba rugalmas lehet), mert könnyen veszi a változást. Kata szerint nagyon könnyen szokik be, így keddre előirányozta az ottalvást. Kíváncsi leszek. :-)

Az én benyomásom az, hogy könnyebb minden. Könnyebben engedem el, mint számítottam rá, valószínűleg azért, mert látom, hogy jól érzi magát, vidám, csillogó szemekkel veti bele magát az újdonságba. :-) És elmondhatatlanul jó érzés, hogy nem úgy éli meg, ahogy annak idején Olivér. Vele, neki nehéz volt nagyon. :-( Erről nem Ő tehet, ki tudja, miért alakult így, szerintem sok dolog volt, ami nehezítette az egészet. Más a természete, majdnem 3 éve itthon volt velem, mindig ott voltunk egymásnak, és valahogy neki az a közeg sem "jött be". Neki az ovi a tuti. :-))))

Jöjjenek a képek:

Pénteken bementünk Eszterrel, hogy megbeszéljük, mikor kezdi pontosan, hogyan alakul majd a beszoktatás stb. Félve léptem be újra a bölcsibe, mert Olivér nem szerette soha, nem szokott be az utolsó napig sem. Ráadásul nem tudtam, Eszter kikhez kerül, hiszen a pavilonok eléggé el vannak egymástól különítve, így csak Olivér csoportjának és a szomszéd csoportnak gondozóit ismertem.

Csupa-csupa kellemes csalódás ért, mert nagyon szimpatikusak mindketten, kedvesek, segítőkészek voltak, mindent megtettek azért, hogy megnyugtassanak, hogy jó helyre kerül majd az én kis pöttöm, zsivány, huncut Tündérlányom. :-) Katica lesz a jele, ami külön boldogság, mert Olivér évekig nagy katicarajongó volt, de neki természetesen fiús jelet választottam. ;-) A csoportszoba még átalakul, mert most még nagyobbak is vannak, akik szeptembertől oviba mennek, de utána ők lesznek a "kis"csoport, a tipegők, így az apró játékok a szekrénybe kerülnek, és a pici fekhelyeket kiságyak váltják fel.

Kis Felfedezőm hamar feloldódott, körbejárta a csoportot, öntögette a játékokat a szőnyegre, babakocsit tologatott, asztalra mászott, akárcsak otthon. Amikor megbillent alatta a szék, a gondozónénije utánanyúlt és Ő egy nagy mosollyal hálálta meg a segítségét. Olyan jó látni, hogy talpraesett, bátor csajszi, ezt mondták is, és úgy örültem. :-)

Hétfőn kezdünk hivatalosan, akkor még keveset leszünk benn, és ráadásul még kettecskén. Aztán majd egyre hosszabb időt tölt benn, és egyre többet nélkülem. Olyan nehéz. Másodszor is nehéz, sőt a kora miatt most kicsit nehezebb, mint annak idején Olivérrel volt. Eltelt 5 év, amit itthon töltöttem és most minden más lesz, átalakul. Izgatott is vagyok, de félek is, kavarog bennem annyi érzés, de hiszem, hogy jó lesz! Tudom, hogy jónak kell lennie! Mert a változás jó, és kész. :-)))

Nem egy kerek forduló, de hát olyan ritkán írok, hogy megemlékezem drága Olivéremről.

Nagyon sokat változott. Igazi nagyfiú lett, akinek azért jó nagy szája van sokszor, de imádnivaló akkor is. Önálló, nem sok mindenben igényel segítséget, most már a WC ügyeket is teljesen önállóan intézni, még ha néha le is ver a víz egy lehetséges dugulástól a hatalmas mennyiségű WC papír miatt, amit elhasznál. :-)

Öltözés, vetkőzés lassan megy ugyan, de majd alakul ez is. Álmodozik és bambul még mindig közben. :-)

Nagyon jól eszik, kevésbé válogatós, vagyis már könnyebben rá lehet beszélni különböző ételek megkóstolására még akkor is, ha láthatóan idegenkedik tőle. Szép nagylegény, már 115 cm és 18,7 kg, amivel kapcsolatban pl. a gasztroenterológián nagyon megdicsérték. Egyenletesen, szépen nő, és bár én soványnak gondoltam, megnyugtattak, hogy abszolút átlagos a testalkata.

Gyógyszereket minden probléma nélkül beveszi, most már tabletták, kapszulák sem okoznak gondot, aminek a gyerekorvos is örül, mert néha jobbak a tablettás dolgok, mint a sziruposak.

Amiben sokat változott még, az az, hogy teljesen más jellegű könyvek érdeklik, mint korábban. Már volt egy ilyen bejegyzésem, az olyan típusú könyvek továbbra is érdeklik, de a mesékben már a nagyobb terjedelműeket választja, az sem baj, ha több napig mesélem. Várja a folytatást, sok apró részletre emlékszik, jól megjegyzi a neveket, összefüggéseket. Mivel nagyon sokat mesélünk, ezért kicsit értetlenül állok az előtt, hogy az oviban azt mondják, hogy tőmondatokban beszél, és azt is csak akkor, ha kérdezik, mert valószínűleg a sok mesének is köszönhetően hatalmas a szókincse, amiket itthon használ is, választékosan, szépen fogalmaz.

A számok és betűk iránti érdeklődése nem lanyhul, bár a betűkkel kapcsolatban bizonytalanabb, láthatóan kevésbé bízik abban, hogy azt Ő valaha meg fogja tanulni. Nem erőltetem, csak akkor "betűzünk", ha szeretne.

Továbbra is szívesen segít mindenben, legyen az akár főzés, akár pakolás, Eszter után is sokszor elpakol még akkor is, ha nem is kérem, hogy segítsen ebben.

Amit kevésbé szeretek, hogy társaságban nagyon produkálja magát, nem tetszik sokszor, ahogy viselkedik, de tudom azt is, hogy ez is életkori sajátosság, majd alakul. Mikor még nem volt gyerekem, és ilyen kisgyerekeket láttam, sokszor úgy éreztem, hogy ez hát...ööö...izé... De most már tudom, hogy ez is eljön, és ahogy jön, úgy el is múlik majd.

Legnagyobb meglepetésemre hiányolja már az ovit, de szeptemberig nem megy, már csak azért sem, mert most zárva az ovi, és hát amúgy is itthon vagyunk, és a nyarakat itthon is töltjük majd.

Megvolt az első önálló nyaralása. :-) 4 napot töltött júliusban Győrben Péteréknél. Nagyon-nagyon jól érezte magát, különösebben nem hiányoztam neki, első nap többet emlegetett, de utána már nem. Amikor mentem érte, akkor egy picit sírt, de hamar megnyugodott, és nem is volt olyan lelkes, hogy haza kell velem jönnie. Jó volt neki, és ennek nagyon-nagyon örülünk!!!!!

Változik. Sokat és gyorsan. Ha baja van, még mindig én kellek, bizonyos itthoni dolgokhoz mindig engem "kér" (pl. mesélés), de játszani már szívesebben szokott Szabival, ha hazajön, sokszor elmennek bringázni, rollerezni, egyre több időt töltenek együtt. :-) Lassacskán már 5 éves lesz...

Nagyon régen írtam, már saját magam előtt is szégyellem magam, mert mit mondok majd később drága gyermekeimnek, amikor olvassák a blogot, hogy hol volt a jó édes anyukájuk néha hónapokig? Pedig igazán nem tart semeddig írni egy bejegyzést, bár az ihlet sokszor hiányzik.

Eszterkénk úgy döntött, hogy hétvégén sok új dologgal fogja megörvendeztetni a szüleit. Az egyik, hogy végre, végre megtanulta a lábával hajtani a bébitaxiját. Eddig is rengeteget játszott vele, tologatta, be- és kipakolta a csomagtartóját, de most már közlekedni is tud vele. A másik, hogy megtanult szívószállal inni. :-) Anita, egy fórumos barátosné ötletét felhasználva kétszer kínáltuk meg úgy, hogy a szívószál tetejét befogva egy pici vizet engedtünk a szájába, másodszor már meg is szívta, így azóta tud inni vele. :-) Korábban is próbáltuk, de akkor még nem ment. Új tudományának annyira örül, hogy eddig is sokat ivott, de azóta... csak nézek döbbenten.

Harmadik tudománya talán másoknak nem nagy szám. Sok baba teszi oda az arcát, "puszit ad" már egészen pici korában. Eszter ezt nem tette, de nem is tanítottuk, és őszintén szólva így második gyereknél már én is kevésbé foglalkozom ilyen dolgokkal. Azt már hamar észrevettük, hogy nem egy "produkálós" baba, nem akart sokáig integetni, tapsolni, puszit dobni sem, hanem minden jön nála egyszercsak magától. Amikor olyan kedve van. De tegnap teljesen magától akkora - majdnem szakszerű - puszit nyomot az Apukája arcára, hogy ő majdnem elolvadt ettől. :-))) Imádtam a pillanatot!

Ja és végül vasárnap megkoronázta a hétvégét egy vadiúj foggal is, ami szerintem kibújt, Szabi szerint nem. Mivel látni nem látjuk, csak érezni tudjuk, megmagyaráztam neki, hogy az én bőröm biztosan puhább, selymesebb, mint az övé, és Ő azért nem érzi. :-D De szerintem ott van, a jobb alsó kisőrlő. :-) Pár nap múlva már tuti jobban látszik.

Ma voltunk doktornéninél, kicsi lányom oltást kapott, és zöld utat (vagyis igazolást) kapott a bölcsi megkezdéséhez. Nem várom. De ugyanakkor mégis. Nem azt, hogy bölcsis legyen, hanem hiszem, hogy a változás jó, és ez mindannyiunknak jó lesz majd. Olivérnek is az ovi, mert már várja, Eszternek a bölcsi, mert sok új hatás éri, Szabinak is, mert nyugodtabb lesz az anyagi biztonságunkat illetően, és nekem is, mert 5 év után újra felnőttek társaságában leszek, pénzt is keresek, és remélem ez az egész Családnak jót tesz majd. Igyekeznem kell egyensúlyt találni, kihasználni 24 óra minden percét. Jó példák vannak előttem, szóval sikerülni fog, és kész. :-)))

Olivért is megnézte a doktornéni, mert egy picit köhög, de semmi fertőzésre utaló jel nincs, szóval valószínűleg ez csak a nyárra leállított gyógyszerezés következménye. Így újra kellett kezdeni az Aeriust és a Singulairt is.

Tegnap Olivér Kádártán volt, Eszterrel meg ügyintéztünk ezt-azt, jó sokat mentünk, de jó volt nagyon. Épp a TB-nél voltunk, és egy hölgy avatott be az Eszterhez kapcsolódó gyermekápolási táppénz rejtelmeibe, amikor Eszterkém "elővette" a hónapok óta nem látott hunyorgós-orrösszehúzós-homlokráncolós-közbennagyonvigyorgós leghuncutabb nézését. Azóta bőszen gyakorolja. :-D És hát lássuk be, hol máshol lehetne huncutul nézni, mint a TB-nél? :-D

Nem tudom még mit akartam, tele a fejem mindennel.

Olyan jó dumái vannak mostanában. Persze a legtöbb csak nekünk vicces, vagy az adott szituációban hangzik jól, de párat leírok...

* Tegnap Olivér énekelte a Hej Vargáné káposztát főz kezdetű klasszikust, és kiderült, hogy nem éppen jól érti a szöveget, mert:

"hányja-veti fakanálját, kinek adja uzsonnáját"

"nem adja az más egyébnek, Kara István öregének"

* Mostanában nagyon foglalkoztatják a mezőgazdasági gépek, így ezeknek a működési elvét jól át kell beszélni, képeket, videókat nézünk róluk (mi mindenre jó az internet, hiszen azt még én sem tudtam, hogy a meggyet, ribizlit, szilvát is gépesítve szedik). A kombájn nevét viszont nem tudja megjegyezni, így az csak tekercselő.

* Volt egy reklám a TV-ben - azt hiszem kávéreklám, ahol sok ember táncolt, aztán a végén egy szív formába összeálltak és fentről ez tök jól nézett ki. Olivér szerette ezt a reklámot, és amikor elmesélte nekem, hogy mekkora tömeg volt, ezt mondta: "tiszta emberség volt az egész fűn"

* a visszapillantó tükröt úgy hívja, hogy szembetükröző"

* az előbb mesét nézett, ahol a barátságról beszéltek, Ő erre ezt mondta nekem: "A Jázminnal mindig játszani  fogok, mert a Jázmin a barátom, és mindig a barátom lesz, akkor is ha nagy is leszek."

Képek majd később, sok készült, de nem én fotóztam, így kicsit várni kell, na de nem is ez a lényeg.

Egy éves lett. Úgy rohant el ez az egy év, hogy tegnap, amikor nagy nosztalgiázásba borultam, szinte meg is döbbentem. Egy év. Annyi minden történt. Megtanultunk 4 fős Családnak lenni, megismerni a "kistesós" helyzetet. Megváltozunk, és remélem mindannyian jó irányba. :-)

A kicsilány paramétereit tekintve 10080 gramm és 78 cm, most épp jó étvágyú, de ez néha változó. Nincs olyan dolog, amit ne szeretne és ez jó, megkönnyíti a dolgom, és persze az övét is. Reggel és este tápszert iszik, délelőtt gyümölcs, ebédre főzelék, uzsonnára joghurt, krémtúró, ilyesmi a menü, és egyre többet/többször kap a mi ennivalónkból. A szilárd kaját megeszi, szereti, de azt nem szereti, ha a főzeléke darabos. Úgyhogy azt még mindig szinte teljesen pépesíteni kell, de sebaj, majd alakul ez is.

Nagyjából annyival "marad el" Olivér egy éves méreteitől, mint amennyivel kevesebbel született, ide beírtam őket, ahogy növögettek/növögetnek. Lány létére szerintem szép "teljesítmény", tényleg jó étvágyú és nem válogatós leányzó. :-)

Továbbra is 6 fog boldog tulajdonosa, a gyerekorvos az egy éves státuszon meg is jegyezte, hogy össze-vissza jönnek a fogai, nincs benne semmi rendszer. :-D Most épp jön elöl kettő és hátul a dokinéni szerint 6, de hiszem, ha látom. Nem sieti el, bár Ő ennyivel is tökéletesen elvan. ;-)

Május 13-án megtette első önálló lépéseit, és mostanra odáig fejlődött (főleg az utóbbi 3-4 napban), hogy már mindenhová kétlábon megy és csak akkor mászik, ha nagyon-nagyon siet. :-) Nagyon édes, ahogy jár, kezeit még magasra emeli és úgy egyensúlyoz, de sosem esik el, csak lehuppan a fenekére.

A beszéde abszolút babanyelv, de már megfigyeltem, hogy vannak dolgok, amiket ugyanúgy hív, és igyekszem ezeket "lefordítani". Pl. Olivért Okkuának hívja, de a legtöbb baba is ezt a nevet kapja tőle. :-) Amúgy sokat csacsog, be nem áll a szája és kinn az utcán meg folyamatosan óbégat, mintha túl akarna kiabálni mindent, mindenkit. :-D

Továbbra is azt mondhatom, hogy marha jó természete van, nagyon keveset sír, általában csak akkor, ha nagyon megüti valamijét, és nyekereg, meg felháborodottan kiabál, ha Olivér bosszantja... Na ez előfordul, de hát ez amolyan tesós dolog, nem? ;-)

Este 8-fél9 körül megy aludni, reggel fél8-kor ébresztem, mert az oviba megyünk, de már csak 2 hét, így reggel addig durmolhat, ameddig akar. Éjjel nem ébred, amikor beteg volt, akkor is csak egyszer kelt fel egyik éjjel, mert nagyon bedugult az orra. Szóval nyugodtak az éjszakáink, amiért nagyon hálás vagyok. Most volt egy elhúzódó betegsége, ami megint kruppal indult, aztán lett belőle szimpla köhögés és iszonyatos nátha. Úgy tűnt, hogy már kijön belőle gyógyszer nélkül (főleg mert lázas sem volt), de visszaesett, így végül antibiotikumot kapott, úgyhogy most ismét makkegészséges. Olivér nem kapta el tőle, én annál inkább. :-S A dokinénink mondta is, hogy sokszor a gyerekbetegségek jobban ledöntik a felnőtteket, mint a gyerekeket. Na ezt én az utóbbi években "sikeresen" megtapasztaltam. Mintha sosem jártam volna közösségbe...

Nem vagyok a szavak embere, így nem tudom szépen, frappánsan megfogalmazni, hogy mit jelent nekem az elmúlt egy év. Volt, ami nagyon nehéz volt, voltak rossz pillanatok, de felsorolhatatlan JÓ, és SZÉP, és VIDÁM. És minden tökéletes, minden nagyon jó úgy, ahogy van. Imádom, ahogy még mindig (egészen pici kora óta) "mmmmmm"-zik, amikor eszik; imádom, ahogy kacag; ahogy táncol, amikor valami zenét hall; ahogy gondosan apró miszlikekbe tépi az újságot; ahogy elmagyarázza Olivérnek a dolgait (és ahogy Olivér figyeli ezt... mintha értené). Imádom, amikor Olivér segít neki, és ahogy nekem segít: például szórakoztatja körömvágásnál, mert azt nagyon utálja amúgy. Imádom, hogy mennyire szereti a vizet, egész nap pancsolna; és imádom, amikor borzolja a göndör fürtöcskéit - jaj, hogy én mennyire imádom a haját!!!! :-) És ahogy a legnagyobb nyüzsgését is félbeszakítja, hogy odajöjjön hozzám, és bújjon... IMÁDOM! Millió dolgot felsorolhatnék...

BOLDOG 1. SZÜLINAPOT ESZTERKÉNK!!!

Eszterről elkészült a hófordulós bejegyzés, ITT olvasható! :-)

Olivér meg május 1-én 4,5 éves lett, bár mióta az oviban valaki azt mondta neki, hogy 5 éves, azóta 5-nek vallja magát. :-D

Nagyon sokat változott, komolyodott. Nagyon önálló, a segítséget nem is nagyon tűri, így nem nyaggatjuk vele, mert úgyis szól, vagy hát látványosan tud szenvedni: ha valami nem megy, úgyis észrevesszük. :-)

Az ovit szereti nagyon, persze akadnak napok, amikor nincs kedve menni, de hát kinek van mindig mindenhez kedve? Szóval szerintem ez jogos. Nyáron itthon lesz, június 17-én megy utoljára oviba. A sok csoportösszevonás miatt tartom itthon, amúgy pár hetet ment volna, de mivel nehezen szokott be, így nem teszem ki annak, hogy mindig más óvónénikhez, szokásokhoz kelljen igazodnia. Másrészt jó is ez, mert augusztus közepéig hármasban tölthetjük utolsó szabad hónapjaimat, ezeket igyekszünk is minden széppel, jóval eltölteni.

Vannak kilátásban "önálló" programjai, 1 hétre Győrbe várják az unokatesók, 1 hetet Barcson tölt Anyuéknál, de oda én is le akarok majd menni a 2 gyerekkel, csak majd egy másik alkalommal, mert Anyuék meghívták a 3 nagyunokát, hogy végre szülők nélkül lehessenek velük. Nyaralni pedig Badacsonytomajba megyünk ismét, amit már nagyon várunk! :-) Oda eljönnek Andrásék is pár napra, illetve Péterék egy napra és tárgyalások kezdődtek Anyuékkal is, ha jó nekik valamelyik hétköznap, és persze ha kedvük is van hozzá. :-)

Na de visszatérve az én nagyfiamra... Nagyon sokat (és nagyon szívesen) segít itthon a konyhában, reggelenként Ő megy le az újságért (1. emeleten lakunk, szóval ne gondoljon senki szörnyű nagy távokra, és addig is kinn állok a lépcsőházban), pakol, tesz-vesz, kiviszi a tányérját, poharát, és még sorolhatnám. Sok dolgot rá lehet bízni, de sok-sok megerősítés, dicséret kell neki, amit meg is kap. :-) Szabi is ilyen természet, szóval apja fia. :-)

Kedvenc időtöltései közé sorolhatjuk újabban a számolást, 10-es számkörben összead, kivon, le is írja a számokat. Néha még összekeveri a 6-ost és a 9-est, de sebaj. Nagy kedvence a Gyurka számolni tanul

,

sokszor esti mesének is ezt választja. Nagyon érdeklik a betűk is. Én soha nem akartam erőltetni az óvodás korú gyerekeimnél ezeket a dolgokat, de mivel Ő érdeklődik, így szívesen foglalkozunk ezzel is. Nagyon szereti a foglalkoztató füzeteket, összeköt, sorba rak stb., színezni nem szeret, de rajzolni, festeni igen. Rengeteget "olvas", jelenleg rajongásának tárgya az emberi test. Kapott ilyen könyvet is húsvétkor

,

illetve sok másik, köztük néhány régi könyv is előkerült a témában:

.

A föld és csillagok is nagyon érdeklik, szereti nézni a fotókat és nagyon sokat is kérdez. Így előkerült régi kedvencem:

.

Nagyon szereti az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az ÉLET rajzfilmsorozatot, és az információkat úgy szívja magába, akár egy szivacs. Szinte mindent megjegyez, amit hall. :-)

Szóval okosodik ezerrel, most kicsit háttérbe is szorultak a hagyományos mesék és este is inkább ezeket választja.

Nagyon büszke vagyok rá. Hihetetlenül jó természetű, okos, megbízható kisfiú, kicsit érzékeny, de szerintem ez nem is baj. Majd szeretik ezért a csajok. :-D Ja és a csajok... Jázminnal nagyon jól eljátszanak, de Olivér sokat bosszantja még mindig Jázmint, versenyeznek mindig mindenben, amiből néha balhé van, na de ennél nagyobb bajuk sose legyen, biztosan ez is korral jár. Az oviban is van két kislány, ja nem három... Vagy mit tudom én, háromról tudok. :-D Brigi és Milla az Ő csoportjában és Réka (ő az "igazi") a másik csoportból. Sokat van velük és én örülök, hogy lányokkal is sokat játszik. Az óvónénik elmondása szerint a kicsikkel szemben már "nagyfiúskodik", de már a nagyfiúkkal is leáll vitázni, megvédi magát, ha pl. el akarnak tőle venni valamit, szóval azt hiszem beilleszkedett rendesen. :-) Tornaórán nagyon megdicsérték, mert sokszor kéri, hogy hadd csinálja azokat a dolgokat, feladatokat, amit a nagyok.

Szóval na... Meg is hatódom, ha belegondolok, hogy milyen nagyfiú lett...

Volt már egy ilyen bejegyzésem, amiben a két terhesség másságát elemezgettem. :-) Na és most meg jöjjön a két gyerek... Nem kell hasonlítgatni, nem is az a tervem, hogy azt írjam le, hogy melyik mekkora volt, mit tudott, hány foga volt stb. x hónaposan, hanem a két virágszálam annyira más, tűz és víz és én csak nézek, hogy akkor most mi van? :-D

Sokan mondják mostanában, amikor hangot adok döbbenetemnek, hogy Eszter a GYEREK prototípusa :-))) és Olivér volt "más", Ő volt az, akivel könnyű dolgom volt.

Például amikor pici volt, elég volt párszor rászólnom, hogy a konnektor nem arra való, hogy apró ujjacskák kerüljenek bele. Pár alkalom után nem próbálkozott tovább. Szörnyellácskám viszont 1000 alkalom után sem "ért", nem hajlandó tudomást venni arról, hogy jó édes anyja nem viccel. Eszter hihetetlenül akaratos már most, érzelmeit úgy mutatja ki, hogy csak nézek, hogy hogyan szorulhatott egy ilyen pici lányba ennyi akarat. Persze csak néz és kajánul vigyorog, amikor arra próbálom felhívni a figyelmét, hogy a babakocsi kerekének nyalogatása nem biztos, hogy túlzottan egészséges, hogy pl. a fürdőben nem muszáj kiszedni a kukából a zsebkendőket, vagy a WC-ből a Brefet. Hogy a könyvek nem arra valók, hogy gondos nyálcsorgatással összemossuk benne a betűket, illetve még sorolhatnám. Én nem mondom, hogy Olivér nem csinált hülyeséget, mert csinált. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sohasem állt égnek a hajam egy-egy dolgától, na de azért na. :-D Az idő biztosan megszépítette a vele kapcsolatos ilyen jellegű emlékeimet, de nincs annyi idő, ami ennyit szépítene. :-D

Ha másokkal vagyok, sokszor látom, hogy Olivérnél tényleg kimaradtak a nagy hisztis korszakok, hogy vele meg lehetett beszélni mindent elég egyszerűen, hogy nyugodt és megbízható, hihetetlenül értelmes, JÓ gyerek. Nem azt mondom ezzel, hogy más gyereke nem jó, dehogy!!! És Eszterre sem mondanám soha azt, hogy Ő rosszabb! Csak azt hiszem felköthetjük a gatyánkat. :-D

Olivérnél sokszor már vágyom rá, hogy rosszalkodjon, de nem. :-) Ő nem szeret koszos lenni, nem rohangál veszélyes helyeken, nem mászik fel (és nem esik le), nem esik el, nem szakítja el, nem veri le, nem töri össze stb. Esett párszor, de nem volt vészes, semmi komoly sérülést nem tudhat magáénak. Egyszer mentünk kórházba, amikor megnézte, hogy befér-e egy társasjátékbábu az orrába (sajnos befért).

Eszter már most mindenre felmászik, bár szerencsére egyre ügyesebben megy neki a lemászás is. Minden kipakol, fiókok réme, mindent, de mindent a szájába vesz (ez Olivérnél rövid ideig tartott, nagyon hamar kinőtte ezt a korszakot, míg Eszternél hónapok óta tart és nem látom a végét). :-D

Petráéknál nyúzza Kamillát (szegényt egypárszor jól meg is harapta már), nyúzza a kutyát, nyúzza itthon Olivért, minket. Igazi zsizsik, hihetetlen. Olivérrel ennyi idősen már le lehetett ülni, hogy kicsit együtt játszunk, könyvet nézzünk, ölembe ülve mondókázzunk, de Eszterrel... :-) Ha az ölembe ültetem, már áll fel, mászik le, rohan a dolgára. :-D Esélytelen vagyok. :-))))

Igazi kis ördögfióka, de komolyan. Kicsit meg is ijedtem, hogy hogyan lehet két ennyire különböző gyereket összhangban, jól nevelni? Hiszen én egy vagyok, hogy lehet megcsinálni azt, hogy mindegyik gyereknek az Ő alkatának, ő jellemének megfelelő dolgot tegyem úgy, hogy közben ne érezzék, hogy másként bánok velük? Remélem ez majd jön magától. Addig is pakolok Eszter után, rászólok 1001-edszer is, aztán majd lesz valami.

Imádom mindkettőt, napról napra egyre jobban!!!

Hát már csak egy hónap maradt az első szülinapig. :-) Nagylány lett, és olyan gyorsan lett az.

Igazi kis zsivány, ahogy ezt már írtam, de öröm látni, ahogy felfedezi a világot és tanul, tanul egyre több dolgot. Olivérrel a viszonyuk nagyon jó, persze nem civakodásoktól mentes, de hogy is várhatnám? Hiszen a picilány belekontárkodik a legóba, az autókba, nem arra és nem úgy gurítja a tűzoltót, ahogy kéne, ami hát Olivér szemszögéből nézve lássuk be: nagyon nagy probléma. ;-)

A múltkor volt egy baleset, amikor Olivér vezette Esztert, majd amikor ezt megunta, elengedte. Eszter sajnos fejre esett, az egyik felső metszőfogánál ömlött a vér. Olivér nagyon megijedt (mi is, de ezt most nem elemezném), viszont azóta lett sokkal jobb a kapcsolatuk. Most már - hogy Eszter nagyobb és "mobilabb" Olivér is látja, hogy tud vele játszani, így nagy kergetőzésekkel, kajlálkodásokkal töltik az időt. :-))) Persze igyekszünk időt és teret biztosítani Olivérnek, hogy egyedül is tudjon játszani, illetve esténként társasozunk, kártyázunk hármasban egy jót "levezetésül".

Eszter paramétereit tekintve a hétfői 11 hós státuszon 77cm és 9650gramm volt, az étvágya változó, így a 300g gyarapodásnak is örülök, elvégre úgyis annyit mozog, hogy ihaj. A 2,5 cm-es egy havi "nyúlást" nagyon észrevettük a ruhákon, a 74-es ruhákat és a 4-es Pampers pelust kinövi, így kezdünk áttérni a nagyobb méretekre. Május 4-e óta hatfogú, szerencsére ezt nem is vettük észre (mármint nem fájt neki), ami most is problémát okoz inkább az a felül jövő foga. Most viccesen néz ki, mert jobb oldalon 4, bal oldalon 2 foga van. Nem kicsit aszimmetrikus. :-))))

Kedvenc időtöltéseit tekintve... Nos hát... Fiókok kipakolása, különös tekintettel a konyhai alsó fiókra, amiben pogácsaszaggatók és ilyesmik vannak; labdázni nagyon szeret, meg lufizni is, lelkesen kergeti őket végig a lakáson. Imád enni - tudom, korábban írtam, hogy változó az étvágya, de ez a neki készült kajákra vonatkozik. A mi ennivalónk jöhet bármikor. :-) És a legjobban fürödni szeret. :-) Olivér is szeretett, de Ő másként. Eszter belenyomja a vízbe a fejét (mintha fejenállna, néha meg az arcát), fröcsköl, igazi pancsoló kislány. Nem zavarja a hajmosás egy cseppet sem, míg mondjuk Olivérnek ez mai napig kissé érzékeny pontja. Kíváncsi vagyok, mit fognak produkálni nyáron a Balatonon. :-D Szerintem Esztert majd 6 lóval kell kivontatni a vízből. :-)

A beszéd nem az erőssége, vagyis dumál egyfolytában, de csak babanyelven. Olivér "belehall" ezt-azt, a múltkor is odarohant és elmesélte, hogy Eszter azt mondta neki, hogy szép. :-D A nevét mondja (Ette), a nem szó is nagyon jól megy neki, és engem Anának hív, illetve ha valamit mutat, akkor mondja, hogy ott. Mást egyelőre nem hallok ki a rengeteg mondanivalójából. ;-) Ha mérges, valami nem tetszik neki, akkor nagyon hangosan és felháborodottan tud magyarázni és közben még mutogat is. :-)

Egyébként integet és mivel én nem mondok pápát, csak sziát, úgy veszem észre, hogy a sziát is próbálja mondani. Nekem problémásak a babaszavak, szóval pl. tütü-t, vau-t, ilyesmit tőle nem nagyon fogunk tőle hallani, inkább rágyúrunk az autóra és a kutyára. :-D

Ja és a lépegetés. Egyre jobban megy neki, gyakorolja is sokat. :-) Nagyon tetszik, hogy a például a fürdőszobából úgy jön ki, hogy feláll az ajtónál és kilépeget, nem egyszerűen csak kimászik. Kapott egy Falcon szandit (2. oldal 1. kép), szereti, és ez a magas lábfejének is láthatóan jó, kényelmes. Ha megyünk valahová, akkor felveszi, és néha itthon is. Nekem azt mondták, hogy a mezítlábazásnak igazából akkor van előnye/értelme, ha homokon, füvön, egyenletlen talajon gyakorolja, nem pedig szőnyegen, tök sima felületen, de azért az itthon töltött időben még általában csúszásgátlós zokniban "rohangál". Várom az önálló lépéseket, amiket az utóbbi időben egyre közelebbinek érzek, mert előszeretettel álldogál kapaszkodás nélkül, amit nagyon élvez.

Lotti pár perccel ezelőtti kommentjére gyorsan reagálva... :-)

Köszönjük az érdeklődést! A gyerekek szeme jól van, mindkettőé. Olivér már több mint 2 hete tünetmentes, ami nála már jó teljesítmény, Eszter pedig Olivérhez képest jóval lassabban, de kigyógyult a kötőhártya-gyusziból. Szegénynek elege is lett, azóta akkor is kiakad, ha a pelenkázóra teszem, vagy bárhová hanyatt fekve. :-S Még a Vigantolt is nehéz beadni neki, de majd talán hamar kiheveri.

Ha már itt vagyok, gyorsan beszámolok az utóbbi hetek történéseiről.

Eszter rohamos fejlődésnek indult. 3 hónap álldogálás után 2 hete hétvégén lépegetni kezdett, amit azóta tökélyre fejlesztett, "rohangál" a járássegítővel, rohangál, ha vezetjük (rendszert nem csinálunk belőle, mert amúgy egész nap menne), rohangál kapaszkodva bárhol, bármikor. Ezért is döntöttünk úgy, hogy holnap megkapja első igazi szandiját. :-)))

Amúgy 10 hónaposan megmérték, 75cm és 9310g volt, az étvágya nagyon jó volt, most egy kicsit rosszabb, de lesz ez még így se! :-)

Olivér egy tünemény, bár olvastam, hogy az Ő korosztályára mondják, hogy az óvodáskor kamaszkora, és tényleg. ;-) Nagy szája van, felesel is sokat és néha már hantázik, hogy mentse az irháját, ha balhé van. :-D De tudom, hogy ez normális, majd kinövi. Már várom. :-D Rengeteget rajzol és fest mostanában, aminek én nagyon örülök, az oviban pedig azt mondják rá, hogy egy mintaovis, az ég világon semmi gondjuk nincs vele. Én meg dagadok a büszkeségtől. :-)

Olivérrel jártunk a gasztroenterológián 15-én. Nagy volt az izgalom, mert vérvétel és tejterhelés várt ránk. Na ez hosszú program volt, mert negyed óránként kellett icipici tejet innia, illetve kezdetben bekenték vele az arcát és a kezét, de semmilyen tünetet nem produkált, így itthon megkezdhetjük a folyamatos, lassú terhelését tejjel és ha nem lesz semmi gond, akkor vége a tejmentes diétának!!! Most 6 hétig az oviban még a tejmentes étrendjét eszi, és itthon is csak finoman bánhatunk a tejtermékekkel (pl. első két hétben napi 2dl tejet ihat, akár több részletre elosztva, aztán jöhet a többi dolog), de reméljük minden rendben lesz! :-)

Jól elszégyelltem magam, mert észrevettem, hogy január óta nem tettem fel képeket, így hát pótolom ezt a hiányosságomat. Jöjjön pár áprilisi gyöngyszem:

Már megint jó régen nem voltam. :-(

Olivér oviba jár jó ideje, jól van, csak sajnos kéthetente "bejelentkezik" a szemproblémája. Születése óta sok baj volt vele, a könnycsatorna megszondázása után reménykedtünk, hogy nem lesz vele gond, de sajnos nem így lett.

Tudjuk, hogy allergiáról van szó, de nem tudjuk bizonyítani, csak úgy, ha minden alkalommal szemészhez megyünk, aki megnézi, megmondja, és kiállít egy igazolást, hogy nem fertőző, így mehet közösségbe. De ez két okból nem jó. Egyrészt mert nehéz a szemészhez eljutni, másrészt mert még ha allergia is, azt is ki kell kezelni, így Olivér mindig itthon marad. Ez most még nem gond, de mi lesz majd, ha dolgozom? Két hétből egyet itthon tölt majd emiatt??? Jaj, nem tudom. De sajnálom szegényt, mert folyton nyaggatjuk a szemcseppekkel, szemkenőcsökkel stb.

Tegnapra volt időpontunk a szemészhez, mondanom sem kell, hogy reggelre Eszter kötőhártya-gyulladással ébredt. Elvittük hát őt is, neki tipikus "hagyományos" kötőhártya-gyulladása van, így hát antibiotikumos csepp, kenőcs és társai a napi program. De utálom ezt. Szegény küzd, és a kis husi babapofiján "szétfeszegetni" a szemét... Hát nem egyszerű. A csepp még csak-csak, de a kenőcs egy gyötrelem. Nagyon sajnálom szegényt. Olcsi már rutinos versenyző, zsepit fog kezébe, gyors kezelés és már megy is a dolgára, de Eszternél sajnos ez nem ilyen egyszerű.

A doktornő Olivérnek felírt egy újabb szemcseppet, ami - ha tényleg allergia okozza mindig a szemproblémákat - elvileg rendezi az ügyet. Ebből minden nap, akkor is, ha nincs baja kétszer cseppenteni kell. Ha nem segít, akkor kamaszkorában talán kinövi ezt. ÁÁÁÁÁ! Eszterrel kapcsolatban meg remélem, hogy nem lesz túl sűrű vendég ez a nyavalya.

Olyan nevetős, úgy szeretjük a vidámságát. :-) Volt kb. 1-1,5 hónap, amikor nem nevetett idegenekre, és itthon is problémázott még azon is, ha fél percre kikerültem a látómezejéből, de ez már múlni látszik és Ő csak nevet tovább a világra. :-) Bár ilyen maradhatna egész életében!

Pár nap és 10 hónapos lesz. Végre újra van étvágya, aminek nagyon örülök, így újra lelkesen töltöttem meg a fagyasztót mindenféle finomsággal. Ma este a brassóimból ette ki a húst, szóval szívesen fogadja a mi kajáinkat, és így a darabosat is, bár azt nem szereti, ha a főzeléke darabos. Sebaj, majd az is eljön.

Az ennivalók bevezetésével óvatos vagyok Olivér miatt, Eszter nem tűnik érzékenynek eddig, de jobb félni, mint megijedni és tulajdonképpen ráérünk még.

9 hónaposan 8890 grammnak mérték, de a nemevés és egy betegség miatt 8720 grammig fogyott. Tegnap este viszont kaki után és evés előtt 9120 grammnak mértük, szóval azt hiszem ez is okés. :-)

Mozgása változatlan, nem igazán akar lépegetni. Mindenhol feláll, és néha próbál nem kapaszkodni és úgy ácsorogni, de nem lép bútorok mellett sem semerre. Doktornénink mondta, hogy ez nem gond, előfordul, a mozgásfejlődése így is tökéletesen rendben van, és nekem ezt tudni már elég.

Az éjszakákról az utóbbi 5 nap tükrében nem tudok sok jót írni. Valószínűleg a foga bántja, bár ez is elég érdekes dolog, mert 3 hónapja nem jött ki egy foga sem, továbbra is 4-gyet mutogathat. Van egy fog, ami már 2 hónapja látszik, mégsem tört még át, szegényt biztosan zavarja. Amúgy jól alszik, a betegsége alatt volt pár húzós éjszakánk a köhögése miatt, illetve amikor visszajött az étvágya, akkor egyszer evett hajnalban, de ezután nyugodtan, simán visszaaludt. Majd alakul ez is. :-)

Ősztől bölcsis lesz. Nehéz még a gondolat is most, mert Olivérrel itthon lehettem és úgy érzem, ez Eszternek is "járna", de az élet így hozta, és ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Van még 5 hónapom, hogy felkészüljek - mert azt hiszem, erre nekem kell jobban felkészülnöm, és igyekszem addig megtanulni, hogyan osszam be az időmet, hogy a munka mellett is mindenre jusson idő, legfőképpen az én fantasztikus kis Családomra! :-)

Szó szerint és nem szó szerint is... Na de kezdjük az elejétől. Elég korán, már 2 éves korában kiderült, hogy Olivér nem szereti a tömeget, semmilyen olyan rendezvényt, ahol zaj van és sok ember. Tehát koncertek, gyerekeknek rendezett összejövetelek (pl. gyereknap - korábban már említettem), és még sorolhatnám.

Jó esetben sikerül feloldani a feszültségét, és utána jól érzi magát, rossz esetben tehetetlenek vagyunk és hazajövünk. Általában ha ott vagyok, akkor az előbbi lehetőség áll fenn, viszont ha nem, akkor a második opciót választják.

Ma cirkusz volt. Jól hangzott, egy olasz társulat, amelyik nem cirkuszi, inkább színpadi körülmények között egy kalózos történetet ad elő, benne artistákkal, állatokkal stb. Erre ment el ma Szabi és Olivér. Nagyon várta, a neten megnéztük a fotókat, hihetetlen izgalommal készült és már tűkön ült, hogy induljanak a délután 3-kor kezdődő előadásra. Az izgalom pontosan 3-ig tartott. Elkezdődött, nézték, aztán Szabi észrevette, hogy Olivér nem is az előadást nézi, hanem néz maga elé és sír(!). Nagy nehezen kiszedte belőle, hogy szomorú, mert olyan a zene (ez vele sokszor előfordul, hogy a lassú, "hatásvadász" zenéken elsírja magát, vagy egy szomorú jeleneten még egy rajzfilm esetén is). Kicsit megnyugodott, Szabi elterelte a figyelmét, de aztán újra meg újra elsírta magát. Aztán 4-kor szünet volt. Addig inkább artisták voltak, a második részre várták az állatokat, így Szabi nagy nehezen meggyőzte Olivért, hogy maradjanak, merthogy Ő haza akart jönni. Maradtak, de sajnos nem végig, Olivér sírt, hajtogatta, hogy haza akar jönni.

Amikor kiléptek a sátorból, Szabi elmondása szerint felderült az arca, mesélt itthon is nagy boldogan, hogy miket látott, teljesen lelkesnek tűnt. Amikor megkérdeztem, hogy miért sírt, azt mondta, hogy nem tudja, később pedig a zenét említette. Hogy mi volt a baja? Passz. Nem tudom. Tanácstalan vagyok és bánt, nem tudom, mit tehetnénk.............

Ma felhívtak telefonon és nagy hírt közöltek velem: szeptembertől egy osztálynyi kicsi elsős tanítónénije leszek. :-)

Jövő héten már be is mutatnak a leendő iskolásoknak és szüleiknek, mint osztálytanítót.

Izgulok nagyon, de olyan jó lesz!

Mármint a gondolataimat és újra itt vagyok.

Ma orvosnál jártunk, dokinénink szemrevételezte köhögő Csöppömet, akiről tulajdonképpen már csak azt tudtuk meg, hogy egész ügyesen öngyógyul. Éljen (???) a hosszú hétvége, a tömött ügyeleti váró, az, hogy nem kaptunk időpontot, csak mára. A dokinénink azt mondta, hogy igazából nem is nagyon beteg (na itt azért kinyílt a bicska a zsebemben, mert 3 napig alig aludt szegénykém a köhögéstől). Adott antibiotikumot, mert már egy hete tart és a tüdeje eléggé hörög, de ezen kívül más baja nincs. A kedve szuper, ma végre hőemelkedése sem volt, sokat sétáltunk, nagyokat aludt, és ma estétől pedig szedi a gyógyszereket is, így remélem pár napon belül egy rossz emlék lesz az egész. A krupp téma sajnos nem jegelhető, mert a roham volt és lehet bármikor, de legalább már nem ér felkészületlenül. Ennek ellenére bízom, hogy egyszeri dolog volt csak.

Olivért ma nagyon megdicsérték az oviban, mert nagyon önállósodik. Eddig őrjítően lassan öltözött/vetkőzött (itthon is). Lassúságának oka elsősorban az, hogy álmodozik a drága közben, minden ruhadarab után (sőt nadrágnál a két nadrágszár között is) megáll és elmélázik valamin. És akkor szólni kell, és folytatja, aztán újra és újra és újra. Tiszta apja... :-))))))))))) Ma viszont elsőként végzett a tornaórára való átöltözéssel. Itthon is nagyon önálló, saját döntése volt, hogy a WC-s törlés-ügyeket is egyedül intézné, egyedül fürdik (mármint egyedül mossa meg magát), egyedül törölközik, hajat szárít, kiteríti a ruháit, összegyűjti a szennyest, elpakolja a játékait, és persze begyűjti az ezekért járó töménytelen dicséretet! :-) Az én NAGYFIAM!

Amivel még adós vagyok, hogy Eszter közben volt egyszer 8 hónapos és 9 hónapos is. :-D

8 hónaposan 8730 gramm és 72,5 cm volt, 9 hónaposan 8890 gramm és szintén 72,5 cm. Eléggé finnyás lett, úgyhogy kicsit nehézkes lett az etetése. Az utóbbi napokban ez javulni látszik, de sajnos most tartok attól, hogy az antibiotikum elrontja majd az étvágyát. Továbbra is 4 fogú, míg a múltkor 6 helyen volt az ínye bedurranva, most teljesen nyugi van, dokinéni is megjegyezte, hogy fogzik, de ez most nyugvó stádiumban van. Éjjel jól alszik, az esetek nagy többségében nem kel fel, de az elalvásban segítséget igényel, mióta feláll. Este nincs gond, belealszik a vacsorájába, de ha nappal nem lenne kis popsiringatós, éneklős "segítség", akkor azonnal felpattanna az ágyában, amikor beleteszem. Engem ez az egész nem zavar, mert nem volt soha az a bújós-ringatós baba és most pótolom, ami kimaradt. :-)

Azt hiszem visszatérek holnap, mert az összeszedett gondolataim szertefoszlottak. :-) Ennyit sikerült ma összehozni. Képek majd jönnek, mert hát volt pl. farsang, szóval még van bőven elmaradásom.

...hogy azért nem írok ezer éve, mert már annyi mindent le akarnék írni, hogy nem is tudom, hol kezdjem, és nincs is felesleges többnapos szabadidőm. :-)

Inkább azt az opciót választom, hogy jövök megint gyakrabban, aztán írom, ami eszembe jut.

Eszter alszik, szegény már egy hete beteg, ma délután megyünk orvoshoz megint, kíváncsi vagyok, mit mondanak. Péntekre virradó éjjel kezdődött, péntek délután látta is orvos, akinek az ítélete krupp lett, de már magam sem tudom. Volt pár iszonyú éjszakánk, de már megint jól alszik, viszont folyamatosan hőemelkedése vagy láza van, csúnyán köhög, nagyon taknyos és tegnap óta még hasmenése is van. És mellé nyüssz. Folyton csak panaszkodik, ritkán van jó kedve. Biztos vacakul érzi magát szegénykém.

Olivér múlt héten itthon volt betegszabadságon, érdekes egy betegség volt az is, de szerencsére már jól van, és nagy boldogan oviba jár.

Amúgy jól vagyunk, minden rendben, örülünk a végre beköszöntő tavasznak még akkor is, ha ma éppen esik. Most már az esőnek is örülök, ha végre tizenakárhány fokot mellékelnek hozzá. :-)

Igazából semmi különös nem történik velünk, telnek a napok, sokat sétálunk - báááár... Tegnap eltört a babakocsink. Ha így végiggondolom, akkor a tegnapihoz hasonló reccsenés már volt egyszer, de akkor nem vettem észre semmit. Valószínűleg akkor tört el az egyik oldalon a váz, tegnap meg a másikon (csak az ovi küszöbén mentünk át). A babakocsink ilyen, imádom egyébként, most egy Peg Perego Uno babakocsit kaptunk cserekocsinak, és 2 héten belül kiderül, hogy hogyan tovább. Most elküldték a Brendonból szervizbe. Azt nem tudom, hogy hogyan tovább, mert ha kicserélhetjük újra, akkor szívem szerint ugyanilyet választanék, mert imádom, de mi van, ha ez típushiba? Mi van, ha megint így járunk? És még csak fél éve vettük.

Este még jövök, addig is összeszedem a gondolataimat. Vasalás közben talán sikerül...

A blogírásom sínyli meg leginkább Olivér betegeskedését, azt itteni bejegyzések száma és Olikám óvodai jelenléte siralmasan kevés. Na de hát lesz ez még így sem.

Olivér még mindig nincs gyógyultnak nyilvánítva, jelenleg az elveszett kaki rejtélye nyomaszt mindannyiunkat (mert mi bevittük és eltűnt - a) a kaki; b) a székletvizsgálat eredménye; reménykedem, hogy a kakik csak úgy nem tűnnek el, és inkább a b) válasz a "nyertes"), illetve köhögéscsillapító szereket váltottunk, mert már régóta használtunk néhányat. Ennek ellenére általános állapota alapján a dokinéni megelőlegezett neki egy hétfői igazolást annak tükrében, hogy hétfőn reggel úgyis megyünk oltásra és ha beteg és mégsem mehet, azt észreveszi.

Tulajdonképpen "csak" köhög és náthás. Ezt a fantasztikus baktériumkupacot szétszórta jól a családban és mindenki beteg lett, persze mindenki jobban, mint Ő. Most már kilábalóban vagyunk, remélem most már lassacskán vége, de itt meg kell hogy jegyezzem, hogy még soha, de soha nem vártam ennyire a tavaszt! Én mindig imádtam a telet, nagyon szerettem, de minél több gyerekem van, annál jobban utálom. Utálom az overált, a sok réteg ruhát, és sajnálom a gyerekeket, akiknek ezt el kell viselni, és sajnálom magamat is, mert 100szor leizzadok, mire a két gyerekkel elindulok valahová.

Ma már március 19-e van, és ezt a bejegyzést nem küldtem el akkor, mert gondoltam, hogy majd írom tovább. Nem így lett, de amúgy Olivér nem ment oviba még 2 hétig, a kaki meglett (negatív eredménnyel), és közben tavasz is lett, bár Sándor és társai bizony nem hozták meg zsákban a meleget (pont úgy, mint tavalyelőtt - csak akkor még hó is volt).

Az úgy volt, hogy Olivér köhögött. Még valamikor decemberben. Aztán december 12-én kötőhártya gyulladással ébredt. Aztán meggyógyult, aztán megint beteg lett. Szívós gyerek már az Olivér, de a betegség is szívós volt, így a januárt sem ovibajárással kezdte. Aztán azt mondták, hogy vírus terjed a csoportjukban, illetve a mellettük lévő másik ovis csoportban, így úgy határoztam, hogy a már egészséges lurkómat sem viszem oviba. Kedden telefonáltam, akkor már nem volt pár napja új beteg, így szerdán 1 hónap kihagyás után végre újra ment oviba. Jó ötletnek tűnt, mert a hosszú távolmaradás után rögtön állatkertezéssel indíthatott, ahol legutóbbi látogatásunk óta már zsiráf is van, amit Olivér imád.

Csütörtökön már reggel sem szomorkodott, szóval sima ügy. :-) Aztán mivel eldöntöttem, hogy ezen a héten még nem alszik ott, így ebéd után berobogtam érte. Itthon megbeszéltük, hogy nem kell aludni, csak "csendespihenni", de szótlan volt, furcsa és végül el is aludt. Alvás közben sokat mocorgott, valami nem volt oké. Amikor felébredt, elszabadult a pokol... Hasmenés, aztán hányás. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Szegény nagyon vacakul volt, de szerencsére csak éjszakáig tartott. Nem jó a gyomra ma sem, néha még elfekszik, de éjjel óta nem volt semmi hányás, kaki. A gyerekorvos szerint a rendszeresen adott probiotikumnak köszönhető, más gyerekek nem ilyen szerencsések, mert amúgy több napig elhúzódik. Állítólag a Bambi csoportban ma már csak 10-en voltak. Az ÁNTSZ eredményeire vár jó pár anyuka (és én is mások eredményeire, mert mi nem mentünk dokihoz). Kíváncsi vagyok, mi lehet ez, mert hullanak a Bambisok és a Ficánkások. :-(